Ha kicsit aláásunk a mélyben, találunk ezt-azt, ami nélkül talán jobb volt élni. Vagy legalábbis azt hittük, hogy jobb. Az, hogy óriási tudásra tettél szert az élet bármely területén, az ég adta világon semmit sem jelent. Az számít, hogy mit tudsz felhasználni mindebből a gyakorlat mezején, éles helyzetben. Számtalanszor megesik, hogy felmerül bennem egy kérdés, aztán máris ott a válasz szorosan a kérdőjel nyomában, és fogalmam sincs, honnan jött – aztán bebizonyosodik, hogy igazam volt. Máskor hosszasan érlelgetek magamban egy problémát, aztán egyszer csak ott van a megoldókulcs a kezemben, és nem igazán értem, miért kellett ennyi ideig várnom rá, hiszen olyan, mintha mindig is ott lett volna. Bennem. Mégis, nagyon jól tudom, hogy ez önmagában véve kevés, hiszen egyrészt minél többet tudok, annál jobban látom, mennyi tanulnivaló van még, másrészt pedig még a rendelkezésemre álló – és a hardveremre tölthető – anyagnak is csupán a 10 százalékát használom, és sokszor azt is hibásan. Bármiről is legyen szó, csak egyfajta tudás van: az, amit álmodból felkelve, bármilyen faramuci helyzetben képes vagy azonnal, hatékonyan alkalmazni. Amíg nem merek a tenger közepére merészkedni a hajótól ötven-száz méterre, nem mondhatom, hogy tudok úszni. Tanultam valamit, amivel esetenként – például az árokszállási strandon – [...]![]()
